Allergia és sport – sportolók betegségeiről röviden
Az allergiás reakciókat az okozza, amikor az immunrendszert egy allergén, azaz egy fehérje vagy antigén működésbe hozza, és klinikai allergiás reakciót vált ki. Ezek az allergének az immunglobulin-E (IgE) által kiváltott választ váltanak ki, amely az érintett testrendszertől függően különböző tüneteket okoz. A cikk az allergia különböző kérdései tekinti át, beleértve az allergiás náthát és a méregallergiát, valamint azt, hogy hogyan lehet diagnosztizálni és kezelni a különböző típusú allergiákat. Az allergia jelentősen befolyásolhatja a sportoló teljesítményét, például az allergiás nátha nem megfelelő kezelése a felső légúti tünetek fokozódásához vezethet, ami akadályozhatja a sportoló légzését, ami nem optimális teljesítményt eredményez.
Allergiás nátha
Az allergiás rhinitis az orrnyálkahártya gyulladása, amely az orrfolyástól a tüsszögésen át az orrviszketésig terjedő tüneteket okoz. Az allergiás rhinitist a környezetben található specifikus allergének okozzák.
Epidemiológia
Az allergiás rhinitis bármely életkorban előfordulhat, de leggyakrabban a gyermekeket és a serdülőket érinti, a betegség átlagos megjelenési kora 8-11 év. Gyermekkorban a fiúknál gyakoribb, de felnőttkorban mindkét nemnél egyforma gyakorisággal fordul elő. Az allergiás rhinitis előfordulása a földrajzi elhelyezkedéstől függően változik (pl. meleg vs. hideg, vidéki vs. városi).
Etiológia
A szezonális allergiáért általában a pollenek és a penészspórák a felelősek. Ezek a pollenek általában fákból, fűfélékből és gyomnövényekből származnak, amelyek beporzása a széltől függ, és amelyek nagy mennyiségű könnyű polleneket termelnek, amelyeket belélegezhetünk, ezzel kiváltva a tüneteket. Azok a növények, amelyek a rovarok általi beporzástól függenek, jellemzően nehezebb polleneket termelnek, ezek ritkán okoznak tüneteket. Az évszakok és a helyszín határozzák meg, hogy milyen típusú allergiák alakulhatnak ki a betegnél. Például az erősen allergén parlagfű hazánkban elterjedt és jellemzően júliustól szeptemberig termel virágport.
Patofiziológia
Az allergiára hajlamos betegeknél az allergénnek való kitettség olyan események kaszkádjához vezet, amelyek jellegzetes tüneteket eredményeznek. Amikor a beteg allergénnek van kitéve, allergiás szenzitizáció alakulhat ki nála, amelyet az ezen antigének ellen irányuló specifikus IgE termelődése jellemez. Az orrnyálkahártyán jelen lévő hízósejtek megkötik az IgE-t, ami számos kémiai mediátor azonnali és késleltetett felszabadulásához vezet. Ezek közé tartozik a hisztamin, kininek, leukotriének, prosztaglandin D2 és mások. Kémiai reakciók sorozatán keresztül ezek a mediátorok végül az allergiával kapcsolatos általános tüneteket, például orrdugulást, viszketést és tüsszögést okoznak. Ez az azonnali válasz, és a következő 4-8 órában következik be a késői fázisú válasz. Ez más gyulladásos sejtek, például neutrofilek, eozinofilek, makrofágok és limfociták toborzásán keresztül történik. Mindezek folyamatos gyulladást okoznak. A tünetek hasonlóak, de több légúti szűkülettel és nyálkatermeléssel, és kevesebb tüsszögéssel és viszketéssel.
Diagnózis és vizsgálat
Klinikai jellemzők A betegek a tünetek és panaszok széles skálájával jelentkezhetnek, ezért a részletes kórtörténet rendkívül fontos annak megállapításához, hogy a betegnek nemcsak allergiás náthája van-e, hanem az is, hogy a környezetében melyik allergén váltja ki a tüneteket, és hogyan lehet a legjobban kezelni a beteget. A kórtörténet felvétele során figyelembe veendő dolgok közé tartozik annak meghatározása, hogy a tünetek szezonálisak vagy többévesek (egész évben fennállnak), mely szervrendszerek érintettek, és mi váltja ki a tüneteket, például a kültéri vagy állati eredetű expozíció. A kórelőzményből ki kell kérdezni a korábbi gyógyszerekre adott reakciókat, a munkahelyi expozíciókat, valamint azt, hogy a családban előfordult-e már allergiás megbetegedés. Az asztma vagy atópiás dermatitisz személyes kórtörténete korrelál az allergiás rhinitisszel.
Fizikai vizsgálat
A leggyakoribb fizikális leletek általában az orrra, a szájra, a fülekre és a szemekre korlátozódnak. A betegeknél bármelyik vagy az összes tünet bármilyen kombinációban előfordulhat. A betegeknél előfordulhat „allergiás csillogás„, ami az orrdugulással összefüggő sötét karikák a szem alatt. Az orrmelléküreg-vizsgálat fehér, sápadt, kékesszürke üregek az allergiás náthára utalnak. Az orrban általában híg, tiszta váladék is van. Az „orrgyűrődés„ az orrnyereg alsó felén található vízszintes ránc, amelyet az orrhegy ismételt felfelé irányuló dörzsölése okoz. Ezt „allergiás orrnyeregnek„ is nevezik, és gyakran megfigyelhető gyermekeknél. A fülvizsgálat folyadékot mutathat ki a középfülben, amely az Eustachi-kürt működési zavarának következménye. A szem vizsgálata kipirosodott kötőhártyát és túlzott könnyezést mutathat. A torokvizsgálat „cobblestoning„-ot mutathat, amely a nyirokszövet csíkjait írja le a hátsó garatban.
Vizsgálat
Az allergiás rhinitis gyakran diagnosztizálható a klinikai anamnézis és a vizsgálati leletek alapján, de a diagnózis megerősítéséhez és a specifikus allergénérzékenység meghatározásához hasznos a bőrvizsgálat. A specifikus allergének azonosítása segíthet a megelőzés és a kezelés irányításában. A leggyakoribb vizsgálat a karcolásos vagy szúrásos teszt, amelynek során egy csepp kivonatot karcolnak vagy szúrnak át a bőrön tűvel vagy más vizsgálati eszközzel. A kivonatban lévő antigén a bőr hízósejtjein lévő IgE-hez kötődik, és hisztamin és más mediátorok szabadulnak fel, ami bőrgyulladás kialakulásához vezet, ha a beteg allergiás az adott antigénre.
Intradermális tesztelés is végezhető, amely során a kivonatot a bőr dermális rétegébe fecskendezik. Az intradermális vizsgálat érzékenyebb, mint a bőrpróbák, de a hamis pozitív eredmények száma is magasabb. A radioallergoabszorbens tesztelés (RAST) során a vérben lévő allergénekkel szembeni specifikus IgE arányát mérik. A RAST-vizsgálat általában kevésbé érzékeny, mint a bőrvizsgálat.
Kezelés
Megelőzés
A kezelés két kategóriába sorolható: (1) megelőzés/elkerülés és (2) farmakológiai terápia. Az elkerülést jelentheti pl. a poratka elleni takaró használata a párnákon és az ágyon, a csótányok kiirtása, vagy ha az allergén a háziállat szőréből származik, a háziállat távoltartása a hálószobából, hogy minimálisra csökkenjen a szőr a beteg alvóhelyén. Az ágynemű gyakori mosása, a porszívózás és a házban lévő szőnyegek mennyiségének minimalizálása mind olyan stratégiák, amelyek segíthetnek. A kültéri allergiások esetében az ablakok és ajtók zárva tartása, a magas pollenszám idején a szabadban töltött idő minimalizálása, vagy maszk viselése fűnyíráskor vagy kertészkedéskor néhány olyan stratégia, amely segíthet az allergia megelőzésében.
Farmakológiai terápia
A kezelést a tünetek gyakorisága és súlyossága alapján határozzák meg. Az időszakosan jelentkező tünetekkel küzdő betegek számára előnyös lehet a szájon át szedhető dekongesztánsok, a szájon át szedhető antihisztaminok vagy mindkettő alkalmazása. A súlyosabb vagy krónikus tünetekkel küzdő betegek gyakran részesülnek intranazális szteroid spray-ben. A szemtünetekkel küzdő betegek számára előnyös lehet a szemészeti antihisztamin cseppek alkalmazása. Nem ritka, hogy a betegek egyszerre vagy kombináltan szedik ezeket a gyógyszereket. Leukotriénreceptor-antagonista is adható a tünetek enyhítésére.
Az allergén immunterápia is alkalmazható, azzal a céllal, hogy növeljék azt a küszöbszintet, amelynél az allergénnel való érintkezés után a tünetek jelentkeznek. Az immunterápia olyan injekciókból áll, amelyek kis mennyiségben tartalmazzák azokat az allergéneket, amelyekre a beteg allergiás, azzal a várakozással, hogy ez segít „érzéketlenné tenni„ a beteget a bántó allergénnel szemben. Tekintettel a költségekre és arra, hogy ez egy hosszú távú terápia, általában olyan krónikus tünetekkel küzdő betegeknek javasolják, akiknél a fent említett gyógyszerek nem reagálnak a tünetekre.
Méregallergiák
A rovarcsípésekre adott allergiás reakciók valódi orvosi problémát jelentenek. A leggyakoribb csípő rovarok a Hymenoptera rendbe tartoznak, amelybe a darazsak és méhek tartoznak. A legsúlyosabb reakció, amely előfordul, az anafilaxia, és általában a csípést követő 15 percen belül jelentkezik. A tünetek közé tartozik az általános csalánkiütés, a bőrpír, az angioödéma és a felső légutak ödémája. A betegeknél sokk és hipotenzió is kialakulhat, ami halálhoz vezethet. A méregallergia diagnosztizálására vizsgálatokat lehet végezni, és a diagnózis felállítása után megkezdhető a méregimmunterápia. A veszélyeztetett betegeknek mindig maguknál kell tartaniuk egy epinefrin öninjekciós eszközt, amelyet csípés esetén használhatnak. Ez fontos azon sportolók esetében, akik melegebb időjárási környezetben edzenek, ahol fennáll a csípés veszélye. Nekik vagy maguknál kell tartaniuk egy epinefrin-tollat, ha egyedül sportolnak vagy egyedül edzenek, vagy az edzőiknek vagy az egészségügyi személyzetnek kell egy epinefrin-tollat készenlétben tartania. Az adrenalin tollat minden évben frissre kell cserélni.
